Merre tovább HR

 „A rendetlenség nem feltétlenül a rend hiánya. A rendetlenség forrása legtöbbször a rendteremtés kudarcából fakad, nem pedig a rend hiányából.”- írják Abrahamson és Freedman. Ha az amatőrök akarnak rendet teremteni, akkor bizonyos, hogy rendetlenség lesz.  Ismét valaki(?) definiálta a coachingot: "A coaching egy tudományos alapú művészet". Nos, ilyenné is csűrhető-csavarható az egyetlen használható nyugati-definíció, miszerint "a coachig a kontextusba helyezés művészete"? March a Tanácsadók és kutatás a szervezetben c. fejezetben foglalkozik mindenféle tanácsadással. A tizenkét oldalnyi szövegben sehol egy definíció. "A tanácsadás nagy része nem elsősorban a gyakorlati tapasztalatok átadását célozza, hanem értelmezési keretet nyújt a tapasztalatok számára." – írja. Világos, March guru, akinek narratíváiból képet alkothatunk. Mindenki olyat, amilyet tud.

A Profi coach c. könyvem megírása óta folyamatosan alakul az üzleti coaching folyamatáról alkotott elképzelésem. Senki sem vállalhat felelősséget egy bedobott elképzelésért, hiszen a bedobás pillanatában nem tudhatjuk a következményt.  Azt viszont tudhatjuk, hogy méltóságunk, értékrendünk megengedi-e azt vagy sem. Ez nem éppen egy divatos elképzelés. "Az intellektuális tisztesség nem abban áll, hogy igyekszünk elképzelésünket megerősíteni vagy megalapozni, hanem abban, hogy meghatározzuk azokat a feltételeket, amelyek között hajlandók vagyunk feladni." - írja Lakatos. Lehet, hogy megértettem a lényeget, de semmiképpen sem a világ hangulatát, mely megengedi, hogy hangzatos definíciókat és/vagy kellékeket kínáljanak a különböző honlapokon. Az üzleti coaching kék óceánján hajózhattam még néhány éve, de a felelőtlen definíciógyártók lassan vörösre festik azt. Show mondása: „Úgy kell élni, hogy ne kaphass díjat”. Sosincs jobb dolog, mint az elégedett közönség belépőjegyeiből megélni. Hiszem, hogy közönségem is jobban szeret kék vizeken úszkálni. "Noha az ember biztonságra törekvése természetes, mégis egy intellektuális szenvedélyről van szó." (Taleb) Veszélyes a hülyeség körmönfont bedobása. A HR szakértőnek nagyon óvatosnak kell lennie, nehogy „elkapja” a bedobott hülyeségeket. 

Egy kisgyermek lép be a szobába, kezében egy gyertyával. A férfi a szobában a gyertyára nézve azt kérdezi: - Honnan jön ez a fény? A kisfiú elfújja a gyertyát, és azt mondja: - Ha megmondod, hová tűnt a fény, megmondom, honnan jött. Fura dolog az ok-okozat. Olyan megnyugtató, ha kinevezünk egy esemény okának a megmagyarázhatatlan eseménnyel egyidőben történt másik eseményt. Életünket leginkább az átlag világában éljük, miközben a legtöbb esemény pont nem ide tartozik! Kicsi a valószínűsége annak, hogy egy csoportban találunk egy 89 cm magas felnőtt embert, de nagy a valószínűsége, hogy találunk egy 182 cm magas embert. Viszont elképzelhetetlen, hogy találunk egy 432 cm magas embert. Ebből csak arra következtethetünk, hogy elképzelhetetlen, de semmiképpen arra, hogy lehetetlen. Erre rájött Karl Popper is, aki állítja: „Soha nem tudhatod teljes bizonyossággal, hogy egy állítás igaz, csak azt, hogy hamis.” Hagyni kell, hogy ami elromolhat, az romoljon el. Ami ki akar menni az érvényességi tartományából, az menjen ki! Nem kellene fenntartani az illúziót, hogy képesek vagyunk az érvényességi tartományon belül tartani azt, ami kikívánkozik. A „könyvelők” nem értik, hogy a stabil helyzetre a rejtett veszélyek felhalmozódása jellemző.

Nézzük a mai üzletelés világát! Ha az emberi erőforrásról csak annyit tudunk, mint Russell csirkéje, akkor még hajlamosak lehetünk arra is, hogy trendeket jósol-junk. Russell arról beszélt, hogy a csirke a folytonos jólét után a kés alá került: „Na-gyon hasznos lett volna a csirke számára, ha valamivel kifinomultabb nézetekkel rendelkezik a természet állandóságáról.” Nos, erre építi Nassim Taleb a „Fekete Hattyú” c. könyvét.  Akik ezt nem értik, azoknak elképzelhetetlen, hogy az erőforrás fogalomhoz képtelenség a fejlesztést hozzátenni. Ennek a fogalomnak „vágjuk el a nyakát” és cseréljük le a fejleszthetetlen emberi lényre! Csak arról van szó, hogy a MEDIOCRISTAN-ban (átlag - szórás) hívők, nem érthetik az EXTREMISTAN (hihetetlen szélsőség) hívőit. 

Nemrég kérdezték tőlem, mi a menő ma, a név alatt a névjegykártyán. Kapásból rávágtam, a PARTNER. Mintzberg communityship fogalma más, mint a vezető-követők kapcsolat, amiről könyvet írtunk néhány éve. Ma, mondhatnánk: nincs communityship partnership nélkül. Egyszerűen, ha a vállalat kommunaként kezd létezni, akkor a stratégának partnerekre avagy magyarul csendestársakra van szüksége. Méghozzá háromra. Az egyik a nóvumokban (tudásfelhasználásban), a másik a pénzkezelésben (ki-befektetésben) a harmadik meg a hangulatcsinálásban (karrierek építésében) partnere. Vétek lenne ezeket visszavezetni a főmérnökre, a főkönyvelőre és a személyzetisre, akik közel állnak a vezérigazgatóhoz. Nos, ez a harmadik, magyarán a vállalat negyedik embere a már mind gyakrabban emlegetett stratégiai HR-partner. Lásd: http://www.doctus.hu/blog/115-csendestars