Egy kisgyermek lép be a szobába, kezében egy gyertyával. A férfi a szobában a gyertyára nézve azt kérdezi: - Honnan jön ez a fény? A kisfiú elfújja a gyertyát, és azt mondja: - Ha megmondod, hová tűnt a fény, megmondom, honnan jött. Fura dolog az ok-okozat. Olyan megnyugtató, ha kinevezünk egy esemény okának a megmagyarázhatatlan eseménnyel egyidőben történt másik eseményt. Életünket leginkább az átlag világában éljük, miközben a legtöbb esemény pont nem ide tartozik! Kicsi a valószínűsége annak, hogy egy csoportban találunk egy 89 cm magas felnőtt embert, de nagy a valószínűsége, hogy találunk egy 182 cm magas embert. Viszont elképzelhetetlen, hogy találunk egy 432 cm magas embert. Ebből csak arra következtethetünk, hogy elképzelhetetlen, de semmiképpen arra, hogy lehetetlen. Erre rájött Karl Popper is, aki állítja: „Soha nem tudhatod teljes bizonyossággal, hogy egy állítás igaz, csak azt, hogy hamis.” Hagyni kell, hogy ami elromolhat, az romoljon el. Ami ki akar menni az érvényességi tartományából, az menjen ki! Nem kellene fenntartani az illúziót, hogy képesek vagyunk az érvényességi tartományon belül tartani azt, ami kikívánkozik. A „könyvelők” nem értik, hogy a stabil helyzetre a rejtett veszélyek felhalmozódása jellemző.
Nézzük a mai üzletelés világát! Ha az emberi erőforrásról csak annyit tudunk, mint Russell csirkéje, akkor még hajlamosak lehetünk arra is, hogy trendeket jósol-junk. Russell arról beszélt, hogy a csirke a folytonos jólét után a kés alá került: „Na-gyon hasznos lett volna a csirke számára, ha valamivel kifinomultabb nézetekkel rendelkezik a természet állandóságáról.” Nos, erre építi Nassim Taleb a „Fekete Hattyú” c. könyvét. Akik ezt nem értik, azoknak elképzelhetetlen, hogy az erőforrás fogalomhoz képtelenség a fejlesztést hozzátenni. Ennek a fogalomnak „vágjuk el a nyakát” és cseréljük le a fejleszthetetlen emberi lényre! Csak arról van szó, hogy a MEDIOCRISTAN-ban (átlag - szórás) hívők, nem érthetik az EXTREMISTAN (hihetetlen szélsőség) hívőit.
